A fekete bors a legérettebb, teljes aromájú változat, míg a fehér bors héja eltávolítva enyhébb, földesebb ízt ad – utóbbi világos szószokhoz ideális, ahol a fekete pontok nem kívánatosak.
A zöld bors éretlen szemekből készül, frissebb, kevésbé csípős ízvilággal, míg a rózsabors botanikailag nem is a borscsaládba tartozik, hanem édeskés, citrusos bogyó, elsősorban díszítésre és light ételekhez.
Minőségi jel a szem mérete és egyenletessége, valamint az illat intenzitása törés után. A friss szemes bors enyhén csípi az orrot, ha közvetlenül a csomagolás kinyitása után megszagoljuk.
Frissen törve közvetlenül az étel elé vagy a tányérra szórva a bors sokkal aromásabb, mint a hosszú ideje őrölt, dobozban tárolt változat.